Az orvosi diagnosztikában alkalmazott tesztek egyre több betegség, elváltozás kimutatását teszik lehetővé, ugyanakkor laboratóriumi körülményeket, speciális képzettséget, infrastruktúrát, gyakran drága laboratóriumi eszközöket igényelnek. A mikrofluidika egyik célja integrálható, hordozható, kevés mintával dolgozó diagnosztikai eszközök létrehozása, a drága és időigényes laboratóriumi vizsgálatok helyettesítésére. Az úgynevezett Lab-On-a-Chip eszközök egyetlen chipen számos laboratóriumi feladatot ellátnak, amelyek alapját a minta mozgatása, reagáltatása és keverése jelenti.
A mikrokeverők tervezése új mérnöki feladat, hiszen a 10-100 µm-es mérettartományba eső mikrocsatornákban az áramlás mindig lamináris, a meglévő makroskálájú keverőket nem lehet egyszerűen lekicsinyíteni mikroskálájú eszközökhöz. A dolgozatban 3 különböző mikrokeverő struktúrával (T-, halszálka- és az ún. beharapott keverő) végzett számítógépes szimulációk segítségével bemutatjuk a leghatékonyabb eszközöket, és javaslatot teszünk a geometria tökéletesítésére a minél hatékonyabb keverés érdekében. Több módszert bemutatunk a keverés jóságának vizuális és számszerű értékelésére, a különböző felépítésű keverők eredményeinek összehasonlítására. A sikeres számítógépes tervezés után az MTA TTK MFA MEMS laborjában megépített keverővel végzett fluoreszcens mérések eredményei alapján verifikáljuk a numerikus modellt. Az eredményeink hozzájárulnak a mikrokeverővel integrált Lab-On-a-Chip eszközök további fejlődéséhez, hatékonyságuk növeléséhez.