2013
informatika
Lőrincz Máté
Vezeték nélküli érzékelő hálózatok alkalmazása a katasztrófavédelem területén
Témavezető:
Dr. Oláh András
Összefoglaló
A felgyorsult technológiai fejlődés egyik központi kérdése a rövid- és hosszú távú kockázatminimalizálás. A biztonsági szempontok már a mérnöki vívmányok tervezés során érvényre jutnak, hogy a balesetek bekövetkezésének valószínűsége minimalizálható legyen, ugyanakkor a természeti katasztrófák után általában csak kármentésre nyílik lehetőség. Ráadásul a civilizáció fejlődése nyomán a védendő erőforrások nagyvárosokba sűrűsödnek, ahol súlyos anyagi és emberi életekben megnyilvánuló károk keletkeznek.

A kurrens infokommunikációs technológiai megoldások sokasága ültethető át a katasztrófavédelmi gyakorlatba, melyek közül a dolgozat fókuszában a vezeték nélküli érzékelő hálózatok alkalmazhatósága áll. A vezeték nélküli kommunikáció és a digitális elektronika fejlődése lehetővé tette az olcsó, multifunkcionális node-ok megjelenését, amelyek a hagyományos érzékelő berendezéseknél lényegesen kisebbek és képesek a rádiós kommunikációra. Ennek a technológiának a segítségével jöttek létre a vezeték nélküli szenzorhálózatok.

A TDK dolgozat középpontjában egy olyan, túlélők utáni keresés során felhasználható alkalmazás áll, amelynek alapja egy, az épületben elhelyezett, inaktív szenzorhálózat, mely egy katasztrófa bekövetkezte után aktiválódik, a csomópontokon lévő mikrofonnal pedig a felhasználó okostelefonján futó alkalmazás hangmintázatát keresi.

A kutatócsoportok mozgó adatgyűjtőjéhez az egyes node-ok egy valószínűségi mértéket továbbítanak, melynek segítségével lokalizálhatóak a csapdába esett túlélők. Annak érdekében, hogy a megfelelő szenzorsűrűség biztosított legyen, a hálózat (gazdasági okokból) csak nagyon olcsó szenzor node-okkal valósítható meg. Mivel az olcsó csomópontok a feladathoz nem rendelkeznek elegendő számítási kapacitással, szükséges, hogy a számításokat egy kijelölt klaszteren belül egymás között elosszák. A dolgozat bemutatja az alkalmazáshoz kifejlesztett protokollokat, az eredményeket validáló szimulációs eredményeket, valamint az alkalmazás implementációs tervét, és a főbb részeinek implementációjából létrehozott kísérleti prototípust.
Lőrincz Máté
Lőrincz Máté
A TDK-dolgozatom egy WSN-rendszerrel foglalkozott, melynek fejlesztése során elmélyültem a fizikai és logikai réteg programozásában, valamint a párhuzamos algoritmusokban, valamint különböző szimulációs és fejlesztőeszközökkel, melyeket a munkám során is tudtam használni. A TDK-n való részvétel nem csak szakmailag segített, érdekes és hasznos volt megismerkedni azzal, hogy a többi egyetemista milyen jellegű kutatásokat és fejlesztéseket végez. Ezen kívül hasznosnak éreztem, hogy a szakdolgozatomra több, független visszajelzést is kaptam, ezek alapján jobban megismertem a tudományos publikációk követelményeit.
Az új hallgatóknak azt tudom javasolni, hogy még az Önálló laboratórium előtt (lehetőleg felügyelt önálló tanulás keretében) ássák bele magukat egy vagy több témakörbe az egyetemen, hogy az Önálló laboratórium során már célirányosan a szakdolgozattal foglalkozhassanak, amit aztán tovább tudnak vinni MSc-s diplomamunkaként is.
Curriculum Vitae
2009-ben végeztem Győrben, a Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központban és még abban az évben felvételt nyertem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karára.
2011-ben kezdtem el dolgozni jelenlegi munkahelyemen, a Gamma Digital kft-nél, ahol először ZigBee alapú WSN rendszerek fejlesztésében vettem részt, majd 2013-tól automatizálási mérnökként dolgoztam tovább különböző magyar és nemzetközi projecteken, elsősorban az élelmiszer- és gyógyszeriparban.
A kari TDK-ra először 2012-ben adtam be a pályamunkámat, mely egy hatékony protokollt mutat be elosztott algoritmusok futtatására egy WSN-en. A dolgozat továbbjutott az OTDK-ra, ahol díjat nyert.
Dr. Oláh András
Dr. Oláh András
Feledhetetlen pillanat, amikor kopogtatnak az ajtón, és a belépő Hallgató közli, hogy szeretne kutató munkát végezni. Persze gyakran bátorítani és biztatni kell a Hallgatókat, hogy ezt az első lépést megtegyék, de aztán gyakran előfordul, hogy olyan lendületre tesznek szert, amihez a konzulensnek is magasabb fokozatba kell kapcsolnia. A tudományos célkitűzések megfogalmazása után, a közös kutatómunka egyik legizgalmasabb része, amikor az már eredményeket is produkál. Később, az eredmények - fáradtságos, de szükséges - dokumentálása után az elkészült dolgozatra kapott pozitív-negatív opponensi bírálatok megválaszolása jelent kihívást, majd a TDK konferencián az eredmények hatékony prezentálása okoz némi izgalmat. És ez utóbbiak még erőteljesebben jelentkeznek, amikor a dolgozat továbbjut az OTDK konferenciára. Köszönöm, hogy részese lehettem és lehetek ennek a kalandnak.