2019
biológia
A hippokampális CA3 régió piramissejtjeinek részletes biofizikai modellezése
Témavezető:
Dr. Káli Szabolcs
Dr. Káli Szabolcs
Összefoglaló
Dolgozatom témája a hippokampális CA3 régió piramissejtjeinek részletes biofizikai modellezése, amely során szomatikus áraminjekciók által kiváltott valós idegsejt viselkedések reprodukálása volt a cél. A sejttípus tulajdonságainak megismerése elengedhetetlen a hippokampusz működésének és fontos kognitív funkciókban betöltött szerepének megértéséhez.
Az idegsejt modellezéshez szükségem volt egy CA3 piramissejtet leíró morfológiára, valódi neuronok stimulásából származó kísérleti adatokra, valamint megfelelő csatorna modellekre. A modellbe beépített ioncsatornák elhelyezkedését, maximális konduktanciáját és egyéb paramétereit a modell biofizikai leírásában határoztam meg, amely során bizonyos paraméterek értékét állíthatónak hagytam.
A paraméterek egyidejű, automatikus hangolását az Optimizer szoftverrel végeztem, ami előre meghatározott elektrofiziológiai tulajdonságok alapján számolta ki az optimális paraméter értékeket úgy, hogy az általuk meghatározott modell viselkedése minél jobban megfeleljen a kísérletben tapasztalt tüzelési mintázatnak. Az optimalizált modell kvantitatív analíziséhez a Hippounit validációs rendszert használtam, amivel lehetőség nyílt nem csupán az optimalizációhoz meghatározott elektrofiziológiai tulajdonságok, hanem azok egy bővebb halmazának vizsgálatára is. A validációs ábrákról a kísérleti viselkedés mellett, 20 különböző modell verzió jellemzőit is leolvashattam, jellemzőik összehasonlításával egyszerűbbé vált a következtetések levonása és a továbbhaladási irány meghatározása.
A dolgozatban bemutatott sejtmodell egy korábban már publikált CA3 piramissejt modellen alapszik. Az ebből átalakított saját modell jelen állapotában képes a kísérletek során tapasztalt burst tüzelésre és adaptálódó spike-sorozat kialakítására is. A szimulációk során kapott tüzelési mintázatokat a valódi sejtválaszokkal vizuálisan összehasonlítva, csak kevés különbséget tapasztaltunk. Az optimalizáció és validáció során kapott, egyes elektrofiziológiai tulajdonságokra vonatkozó hibaértékek megvizsgálásával azonban a nehezen észrevehető hiányosságokra is fény derült, amelyek alapján meghatároztuk a modellen elvégzendő következő lépéseket. Többek között szükség lesz a aktivációs potenciál küszöb megemelésére, a burst frekvenciájának növelésére, valamint csökkenő amplitúdójú spike-ok kialakítására, amely változásokat elsődlegesen új paraméterek és csatorna modellek bevezetésével kívánunk eszközölni.
Az idegsejt modellezéshez szükségem volt egy CA3 piramissejtet leíró morfológiára, valódi neuronok stimulásából származó kísérleti adatokra, valamint megfelelő csatorna modellekre. A modellbe beépített ioncsatornák elhelyezkedését, maximális konduktanciáját és egyéb paramétereit a modell biofizikai leírásában határoztam meg, amely során bizonyos paraméterek értékét állíthatónak hagytam.
A paraméterek egyidejű, automatikus hangolását az Optimizer szoftverrel végeztem, ami előre meghatározott elektrofiziológiai tulajdonságok alapján számolta ki az optimális paraméter értékeket úgy, hogy az általuk meghatározott modell viselkedése minél jobban megfeleljen a kísérletben tapasztalt tüzelési mintázatnak. Az optimalizált modell kvantitatív analíziséhez a Hippounit validációs rendszert használtam, amivel lehetőség nyílt nem csupán az optimalizációhoz meghatározott elektrofiziológiai tulajdonságok, hanem azok egy bővebb halmazának vizsgálatára is. A validációs ábrákról a kísérleti viselkedés mellett, 20 különböző modell verzió jellemzőit is leolvashattam, jellemzőik összehasonlításával egyszerűbbé vált a következtetések levonása és a továbbhaladási irány meghatározása.
A dolgozatban bemutatott sejtmodell egy korábban már publikált CA3 piramissejt modellen alapszik. Az ebből átalakított saját modell jelen állapotában képes a kísérletek során tapasztalt burst tüzelésre és adaptálódó spike-sorozat kialakítására is. A szimulációk során kapott tüzelési mintázatokat a valódi sejtválaszokkal vizuálisan összehasonlítva, csak kevés különbséget tapasztaltunk. Az optimalizáció és validáció során kapott, egyes elektrofiziológiai tulajdonságokra vonatkozó hibaértékek megvizsgálásával azonban a nehezen észrevehető hiányosságokra is fény derült, amelyek alapján meghatároztuk a modellen elvégzendő következő lépéseket. Többek között szükség lesz a aktivációs potenciál küszöb megemelésére, a burst frekvenciájának növelésére, valamint csökkenő amplitúdójú spike-ok kialakítására, amely változásokat elsődlegesen új paraméterek és csatorna modellek bevezetésével kívánunk eszközölni.
Dr. Káli Szabolcs