A neuroszámítógépek olyan újtípusú számítógépek, melyek az emberi agy működéséhez hasonló alapelvekre épülnek. Sok egymással összekapcsolt egységből állnak, melyek egymással párhuzamosan képesek egyszerűbb műveletek elvégzésére. Ez a fajta megközelítés eltér a hagyományos Neumann architektúrájú számítógépekétől.
Neuroszámítógép felépítése során többféle modellt is használhatunk, melyek közül az oszcillátor alapú modell az agy ritmikus viselkedését veszi alapul.
A szimulációim során 3 Van der Pol oszcillátort használtam jelosztályozásra. Az oszcillátorok kezdetben közel azonos fázisból indulnak, a köztük lévő negatív csatolás miatt azonban egyre jobban eltávolodnak egymástól egészen addig, míg stabil állapotba nem kerül a rendszer.
Három oszcillátor esetén a kialakuló sorrend kétféle lehet, mely az oszcillátorok időben történő gerjesztésétől függően változhat, vagyis ezáltal alkalmas lehet a rendszer jelklasszifikációra.
Az osztályozandó jelek „.wav” kiterjesztésű hangfájlok voltak, melyek mindegyike ember által kimondott „yes” vagy „no” szavak valamelyikét rögzítette. Ezen idősorokat használtam fel az oszcillátorok gerjesztésére.
Ezekután vizsgáltam a hangfájlok különböző súlyozása és ingerlés hossza mellett, az oszcillátor sorrend alakulását a különböző jelekre.