540f65333f57f89e2b954bc4_top_coatofarms_v2.png
540f65135b848513272c60bb_top_ornament_v2.png
2011
543aaffd1b4ea3f7344afcba_1st_prize.png
informatika
Esztergár-Kiss Domokos
Érzékelési modell kidolgozása és érzékelési kapacitás vizsgálata vezeték nélküli érzékelő hálózatokban
Témavezető:
Dr. Oláh András
Összefoglaló
Az érzékelésközpontú technológia térhódítása része egy általánosabb trendnek, amelyben a koncentrált rendszereket felváltják az elosztottan működő, intelligens, önszervezésre képes hálózatok. A hálózatokat alkotó intelligens, feldolgozó,- és tárolási képességgel ellátott, különböző rendeltetésű érzékelő elemek egymással tipikusan vezeték nélkül kommunikálnak WSN (= Wireless Sensor Networks) hálózatokon keresztül. A környezetet érzékelő és annak változásaira reagáló (kontextusfüggő) rendszerek a felhasználó aktuális fizikai környezetének állapotáról szolgáltatnak információt (hőmérséklet, páratartalom, zajszint, sebesség, idő, pozíció, stb).

A vezeték nélküli érzékelő hálózatokban minden téren különösen nagy hangsúlyt fektetnek az optimalizálásra, hiszen az érzékelő rádiós eszközök mérete, ezzel együtt energiafogyasztása és számítási kapacitása is erősen limitált. Így van ez az érzékelési kapacitással is, hiszen a cél a legkevesebb erőforrás felhasználásával maximális érzékelési kapacitás elérése.

A vezeték nélküli érzékelő hálózat hatékony működése számos paraméter beállításával érhető csak el, mint a szenzorhálózat architektúrája, a szenzorok elhelyezése, a mérések száma, a felbontás és vezeték nélküli csatorna paraméterei, melyek mind szerepet játszanak az érzékelési kapacitás megállapításában. Egy adott alkalmazásra optimalizált szenzorhálózat kifejlesztéséhez szükséges egy érzékelési modell kidolgozása, és algoritmikus megoldások alkalmazása.

A dolgozatban bemutatott modellt a gyakorlatban alkalmazva meghatározható egy minimális nodeszám, ami egy adott érzékelési kapacitást biztosít. Az eredmények egy másik gyakorlati felhasználása a vezeték nélküli szenzorhálózatokon alapuló lokalizáció érzékelési kapacitásának megállapítása és egy optimális hálózati teljesítmény elérése. A dolgozat érzékelési kapacitáshoz kapcsolódó eredményei segítséget nyújtanak abban, hogy a teljesítménynövekedés realizálhatóvá váljon, hiszen minél hatékonyabb a hálózat érzékelése, annál jobban minimalizálható az energiafelhasználás.
Esztergár-Kiss Domokos
Esztergár-Kiss Domokos
Az elnyert OTDK I. helyezés és különdíj nem csak motivációt adott a kutatás folytatására, hanem nagy segítséget nyújtott különböző pályázatok pozitív elbírálásában. A sikeres OTDK a mai napig büszkeséget jelent számomra, és hatással van egész kutatói életpályámra. Nagyon ajánlom, hogy a fiatal hallgatók próbálják ki magukat TDK keretein belül, mert ez segítheti további életüket, fejleszti önálló munkavégzésüket és kipróbálhatják előadói képességeiket is.
Curriculum Vitae
A Budapesti Osztrák Iskolában végeztem középiskolai tanulmányaimat, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Karának mérnök-informatikus szakán szereztem meg diplomámat 2011-ben. Azóta a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karon vagyok doktorandusz hallgató. 2009-ben egy torinoi Erasmus ösztöndíjat, 2010-ben a köztársasági ösztöndíjat és 2013-ban az Apáczai Csere János Doktoranduszi Ösztöndíjat és egy drezdai DAAD fiatal kutatói ösztöndíjat nyertem el. Közben 2014-ben elvégeztem az ITK-n az elektronikus kereskedelem szakirányú továbbképzését is. Jelenlegi kutatási témán a közlekedési módok összekapcsolás és helyváltoztatási láncok optimalizálása. Ezzel kapcsolatban számos kutatási projektben vettem részt, mint a BusEye (online személyre szabott utastájékoztatási rendszer kifejlesztése), a Smarter Transport (forgalomlebonyolódási jellemzők előrebecslése) és a TÁMOP kutatóegyetemi projekt (Közlekedési alágazatok összekapcsolása telematikai eszközökkel). 2014-től tanársegéd és a kar nemzetközi projektjeinek koordinátora lettem.
Dr. Oláh András
Dr. Oláh András
Feledhetetlen pillanat, amikor kopogtatnak az ajtón, és a belépő Hallgató közli, hogy szeretne kutató munkát végezni. Persze gyakran bátorítani és biztatni kell a Hallgatókat, hogy ezt az első lépést megtegyék, de aztán gyakran előfordul, hogy olyan lendületre tesznek szert, amihez a konzulensnek is magasabb fokozatba kell kapcsolnia. A tudományos célkitűzések megfogalmazása után, a közös kutatómunka egyik legizgalmasabb része, amikor az már eredményeket is produkál. Később, az eredmények - fáradtságos, de szükséges - dokumentálása után az elkészült dolgozatra kapott pozitív-negatív opponensi bírálatok megválaszolása jelent kihívást, majd a TDK konferencián az eredmények hatékony prezentálása okoz némi izgalmat. És ez utóbbiak még erőteljesebben jelentkeznek, amikor a dolgozat továbbjut az OTDK konferenciára. Köszönöm, hogy részese lehettem és lehetek ennek a kalandnak.